Ma, a XXI. században mindent tudatosabban csinálunk. Könyvekből tanulunk főzni, gyereket nevelni, pelenkázni, szoptatni, szülőnek lenni. Régen mindez ösztönös cselekvés volt, a nagyszülővé válás is, ha egyáltalán megértük azt a kort. Ma pedig már akár fiatalos dédik is lehetünk, ha korán találtunk magunknak párt és utódunk sem késlekedett ezzel. (Kivéve persze, ha 40 vagy 45 évesen szültünk, ami a hosszú életkorból következő újabb trend.)

Ebben a bonyolult, káoszos világban és az újfajta családmodellben segít eligazodni Veres Mária könyve, a Nagyszülők és unokák. A könyv, bár sokszor alapigazságokat mond ki, (persze ez is embere válogatja, kinek mi számít alapigazságnak) letehetetlen, azok számára is, akik még nem nagyszülők. Letehetetlen, mert őszintén beszél azokról is, akik egyáltalán nem akarna (még) nagymamák és nagypapák lenni, és korántsem ideálisak erre a szerepre.

Akik pedig már nagymamák és nagypapák – nos, nekik sem késő tanulni, vagy éppen belefeledkezni egy-egy ismerős helyzetbe, a rácsodálkozás örömével. Annyit azonban leszögezhetünk - elolvasva a könyvet – hogy ennek a szerepnek, feladatkörnek a teljesítése – még középiskolás fokon is - bizony kemény munkával jár.

„Minden nagyszülőnek van ezernyi, erőt adó pillanata, amely unokájához köti. Beletartoznak ebbe a különleges, egyedi, de a hétköznapi élmények is, amelyekből építgetik kapcsolatukat. Mire nagyszülők leszünk, túl vagyunk életünk apróbb-nagyobb változásainak sorozatán, amelyek formáltak, csiszoltak, gazdagítottak bennünket. Akik megtapasztalhatták, tudják: az egyik legszebb változás a nagyszülővé válás – minden nehézségével és kihívásával együtt” -  véli Veres Mária, az újságíró-szerző, aki két kislány gyakorló nagymamája.

A Jaffa Kiadó által gondozott kötet sokféle oldalról tárgyalja ezt az összetett témát, orvos és jogi szakértő egyaránt ad tanácsot, játékötleteket és recepteket is közöl, utóbbiakat akár ráérő, főzőcskézni szerető nagypapák is elkészíthetik.