Húsvétkor, a nagyböjtöt követően igazán el vagyunk kényeztetve finomságokkal, de az ünnepi ebéd középpontjában egész biztosan a húsvéti sonka áll. A jó húsvéti sonka egy olyan gasztronómiai termék, amely kultúránkat, tradícióinkat is magában hordozza. A sonka a hagyományos paraszti házaknál a téli disznóvágáskor került a füstölőbe, elfogyasztása a nagyböjt végéig váratott magára. S bár sokak életéből egyre kopnak a hagyományok, ez a szokás a mai napig tartja magát: piackutatási adatok szerint az egész éves hazai sonkatermelés mintegy harmada fogy el húsvétkor.

Melyiket válaszuk?

Vegyük szemügyre a különböző termékeket – szó szerint! A jó minőségű füstölt sonka jellemzője, hogy „pácérett”, azaz a terméket megvágva a metszéslapja egyöntetűen bordó, sötétrózsaszín, íze kellemesen sós – tehát jellegzetesen füstölt színű, ízű és illatú. Alapvető elvárás, hogy a sonka ne legyen „véraláfutásos”, a bőrös részen esetleg rosszul szőrtelenített. A termék állománya tapintásra nem lehet puha, nyomás nélkül levet engedő vagy éppenséggel túl kemény, beszáradt. Jó minőségű sonka esetében zsír-, folyadék-, só- vagy zselékiválást nem láthatunk a csomagoláson!

A prémium termékek előállítása során a pácolás hagyományosan sózással történik, míg az olcsóbb tömegtermékek gyorspácolással, változó páclébevitellel készülnek. A felvágatlan sonkáról kívülről nem állapítható meg, hogy az hagyományosan érlelt, vagy gyorspácolt, főtt termék-e. Felvágás után már látható, hogy a hagyományos nyers sonka jellemzően sötétvörös, a gyorspácolt termék viszont sokkal világosabb. Ha a sonkát könnyen össze lehet nyomni, valószínűleg túl sok páclével készült. Ez az eltarthatóság szempontjából jelent hátrányt.