Risztov Éva kislány kora óta biztos volt benne, hogy olimpiai bajnok úszó szeretne lenni, azonban 19 évesen új fordulatot vette az élete. „Egyik reggel úgy keltem fel, hogy elengedtem ezt az álmomat. Nem kaptam válaszokat, hogy miért csak második vagy negyedik tudok lenni, miközben mindenről lemondtam, nem voltak barátaim, nem jártam el bulizni, azt se tudtam, én magam ki vagyok, csak azt éreztem, hogy »segítsetek, fogjátok meg a kezemet«. Akkor nem volt adott a változtatás lehetősége, csak az, hogy befejezzem...” – emlékezett vissza Éva. „19 évesen rádöbbentem, hogy semmit nem tudok, nem tudtam mit fogok csinálni, és azok az emberek, akiknek addig fontos voltam, fel se emelték a telefont, akik addig belőlem éltek, nem voltak rám kíváncsiak. Ez iszonyatosan nagy arcon csapás volt számomra, kiderült, hogy bizonyos szinten egy eszköz vagyok, a rendszer eszköze. Az első fél év ezután vállalhatatlan volt, aztán a barátaim megfogták a kezemet, és akkor elmentem tanulni, és gyerekeket úszni tanítani” – vallotta be Éva, aki később visszatalált az úszáshoz, és 2012-ben olimpiai aranyat nyert hosszútávúszásban.

 

A sportoló azt is elárulta, mi segítette abban, hogy szinte lehetetlennek tűnő, rajt-cél győzelmet arasson: a vízbe ugráskor is édesanyja szavai csengtek a fülében, aki a verseny előtti nap meglátogatta az olimpiai faluban. „Mérhetetlen nagy kő esett le a szívemről, hogy itt van, hogy bármi történik holnap, egy ember biztosan szeretni fog feltétel nélkül, ha nyerek, ha veszítek. Azt is tudtam, hogy itt lesz az az ember, aki az utolsó tempóknál belém fogja tenni azt az erőt. Így lett a mi történetünk kerek. Érkezése másnapján felhívtam, és mondott egy mondatot, ami nagyon fontos volt számomra: »nem lehet tudni, az életben lesz-e még egy esélyed, inkább halj meg 8000-nél és szállj ki, de ne gyere ki úgy, hogy maradt még benned. Úszd ki magad úgy, hogy ne tudd feltenni a kérdést: mi lett volna, ha?!«. Ezzel a mondattal ugrottam a vízbe, és azzal a tudattal, hogy meg tudom csinálni. Rajt-cél győzelmet arattam, amikor beértem, az volt az első mondatom, hogy ugye, anya, láttad?” – emlékezett vissza a sportoló, aki a mai napig végtelenül hálás a szüleinek.

 

„A világ legszerencsésebb embere vagyok, hogy ilyen szüleim vannak. Nélkülük nem élhettem volna meg a sikereimet és kudarcaimat, általuk és velük. Édesanyám gyűlöli az úszást, gyűlöli szenvedni látni a gyerekét. Két boldog napja volt: az egyik, amikor győztem, a másik, amikor abbahagytam, mert nem akarta a gyerekét szenvedni látni” – árulta el Risztov Éva Liebhaber Juditnak.

 

Az Erősebb igen című YouTube műsor interjújában a bajnok vallott példaképekről is és arról, hogy ő milyen anya szeretne lenni.  https://youtu.be/qt-v-W5zCSI