A csokoládé alapanyagát, a kakaóbabot a mai Közép-Amerika őslakosai már ismerték, de termeszteni a maják kezdték. Európába először Kolumbusz jóvoltából érkezik 1502-ben, de a kakaócserje nagy darab, barna termésével a spanyolok semmit sem tudtak kezdeni. Húsz évvel később, a hódító Hernando Cortes az utolsó azték uralkodót, Montezuma királyt egy rendkívül tápláló ital, a xocotatl kortyolgatása közben találja. Ez az ital azonban nem is hasonlított a mai kakaóhoz: hideg és keserű főzet volt, amely úgy készült, hogy az őrölt kakaóbabot vízbe áztatták és kukoricaliszttel besűrítették. Keserű ízét fűszerekkel: chilivel és mézzel tették elviselhetőbbé. Cortes krónikása beszámolójában leírta, hogy " Montezuma elé színarany kupában a kakaófa gyümölcséből készült italt tették, amelyet olyankor iszik, amikor felkeresi feleségeit."

 A maják és az aztékok is a kakaót isteni eredetűnek vélték, ezért nevezték a kakaófa erőt adó, tápláló gyümölcsét teobromának, melynek jelentése: az istenek eledele. Nem is ihatta akárki, csak a nemesek. Később Európában is a főúri udvarok luxusa lett, miután a fiatal V. Károly, Spanyolország új uralkodója megkedvelte és szakácsaival külnböző fortélyokat dolgoztatott ki a keserű íz enyhítésére. A még mindig hidegen fogyasztott italt cukorral, mézzel, vaníliával tették élvezetesebbé.

A XVI. század vége felé jött divatba a hígabb és forró csokoládé, melyet a kávéhoz hasonlóan kannából kínáltak és csészéből fogyasztottak. A mai Venezuelától a Fülöp-szigetekig minden trópusi területen megjelentek a kakaófa-ültetvények, ameddig csak a spanyol világbirodalom határai terjedtek. Bár mindenki a csodálatos csokoládéról beszélt – eltúlzott, minden bajra gyógyírt hozó értéket is tulajdonítva neki – termesztésének és kereskedelmének spanyol monopóliuma egy évszázadon át megmaradt.

A hollandok azonban, akik már a  XVI. században kalózkodtak a spanyol kereskedelmi útvonalakon, hamar rájöttek a kakaó értékére. Attól kezdve Amszterdamban bonyolódik a barna termés adásvétele. E hagyományokat a mai napig megőrizték, a trópusinak igazán nem nevezhető éghajlatú Hollandia ma a kakaópor, a kakaóvaj és a csokoládé első számú exportőre.

Holland  volt Caspar Van Houten is, akinek 1821-ban sikerült először szétválasztani a kakaóvajat és a kakaómasszát, amit később porrá lehetett őrölni. Ugyancsak ő az, aki semlegesíteni tudta a kakaó savasságát, így merőben új fejezet kezdődött az édességek történelmében, megteremtve a csokoládégyártás lehetőségét. Addig ugyanis a kakaó szemcsés állaga és keserű-savanykás íze leküzdhetetlen akadályt jelentett. A vaj elkülönítése teremti meg a szilárd csokoládé gyártásának lehetőségét, hiszen ami az ivó csokoládénál hátrány volt – a magas zsírtartalom –, az a harapni való édességnek eszményi alapanyagul szolgál.

A legjelentősebb változtatások azonban Svájcban érték a csokoládét, abban az országban, ahová a legkésőbb jutott el az édes különlegesség. Svájcban először 1819-ben alapították az első csokoládégyárat, amely még ma is működik.  Henri Nestlé felfedezése, a tejpor adta az ötletet, hogy próbálják meg házasítani a kakaóval. Így született meg 1875-ben a tejcsokoládé, napjaink legnépszerűbb édessége. Körülbelül ugyanekkor egy másik felfedezés: Rodolphe Lindt újítása, a kakaómassza homogenizálása tette a svájci csokoládét a világ legjobbjává, a mai napig utolérhetetlenné.

Az eladhatóságban – azaz a reklámban – a németek szereztek kulcspozíciót. A század végén a német Ludwig Stollwerck az erősödő konkurrencia harcban két óriási reklámfogást is kieszelt: kicsi, színes képekkel díszítette a csokitáblák csomagolópapírját. A gyerekek jóvoltából a forgalom ugrásszerűen megnőtt, majd 1885-ben csokoládéárusító automatákat állított fel és ezzel az eladás a sokszorosára nőtt.                                                                  

Spanyol ivócsokoládé

Hozzávalók 4 személyre: 12 dkg étcsokoládé, 5 dl tej, 2 tojássárgája, fél mokkáskanál őrölt fahéj

A csokoládét a tejbe reszeljük. Őrölt fahéjjal ízesítjük és kis lángon, állandóan kevergetve megmelegítjük. Hozzáadjuk a tojások sárgáját és habverővel addig keverjük, amíg a folyadék besűrűsödik, de ügyeljünk arra, nehogy felforrjon!

 Bécsi csokoládé, ahogyan Ferenc József szerette

Hozzávalók 4 személyre: 10 dkg étcsokoládé, 1 evőkanál kakaó, 1 evőkanál kristálycukor, 1 evőkanál porcukor, 3,5 dl tej, 3,5 dl tejszín

A kakaót elkeverjük a kristálycukorral és 1 dl vízben felforraljuk. Beletördelünk 8 dkg csokoládét. A tejet a tejszín felével felforraljuk, majd beleöntjük a csokoládés folyadékot és összeforraljuk. A maradék tejszínt a porcukorral kemény habbá verjük. A forró csokoládét csészékbe osztjuk és tejszínhabbal díszítve tálaljuk. Megszórjuk a maradék, reszelt étcsokoládéval.