Dublin a harmadik leglátogatottabb főváros Európában. Folyó szeli ketté, sziluettjét nem csúfítják felhőkarcolók. Annak ellenére, hogy az ország lakosainak egyharmada a fővárosban él, megmaradt középkori, emberléptékű településnek.

A legfőbb látnivalót a kora-középkori óváros jelenti. A vár környékén már a történelem előtti korban is volt település. Dublin jelentése sötét tó (Duhh Linn), a mely a Liffey és a Poddle folyók összefolyásánál keletkezett. Ez utóbbi egykor kettészelte a vár területét, ma a föld alatt csörgedezik. Az angol-normannok 1170-ben húztak erős falat a vár köré, ekkor kezdődött a város fejlődése is. A falakból egy kevés ma is látható, de a két legjellegzetesebb angol-normann örökség a Christ Church Cathedral (1172) és Írország legnagyobb temploma, a St Patrick’s Cathedral (1192). Amikor a város György király alatt terjeszkedni kezdett, a Temple street macskaköves utcáiból a kézművesek és kereskedők negyede lett. Ma ez a város legfelkapottabb, éttermektől, kocsmáktól, üzletektől nyüzsgő bohém művésznegyede.

Dublinban könnyű átmulatni egy éjszakát, mert rengeteg szórakozóhely van, közel egymáshoz. A paletta széles: vannak világszínvonalú színházak, koncertek, ír népzenét, jazzt vagy rockot játszó kisebb klubok. Az írek amúgy is mesteri szervezői minden ünnepnek és fesztiválnak, ők azok, akik egyetlen szál hegedűvel vagy tangóharmonikával is hihetetlen hangulatot képesek varázsolni. A zene és  a tánc hozzátartozik az írek mindennapjaihoz, Írország az egyetlen ország, amelynek nemzeti jelképe egy hangszer, a hárfa.

Ha nem is ír találmány, de Írországra nagyon jellemző a kocsma, a pub, amely valóságos életforma a Zöld szigeten. Sok regény, dráma cselekményének színhelye, itt találkoznak a lázadó fiatalok és a politikusok, itt debütálnak világhírű zenészek. Az ősi ír kocsmákba a tartalmas és jóízű ételek, az erős sör, a barátságos helybéliek és a vidám hangulat, azaz a mulatság miatt érdemes betérni. Az ír kocsmák a középkori fogadók utódai. Viktória királynő korában a szeszfőzés és lepárlás volt a két legjövedelmezőbb iparág. Egyes kocsmák díszes, Edward vagy Viktória korát idéző belső kiképzése, a mahagóni burkolat és a márvány bárpult is ezt igazolja. Lenyűgöző a Stag’s Head, a Viktória korabeli (1770) kocsma eredeti tükrökkel, festett ablaküvegekkel és mahagóni bárpulttal. 1779 óta működik a McDaid’s, amely három szinten fogadja a mulatni vágyókat, mégsem vesztette el bohém jellegét. A legrégibb az 1198-ban alapított Brazen Head, jelenlegi állapotában 1750 óta működik. A leghíresebb a Temple Bar, amely 600 férőhelyével a legnagyobbak egyike, ráadásul esténként élő zene szórakoztatja a közönséget. Itt kizárólag osztrigát lehet fogyasztani, az ínyencek az édeskés, barna helyi sört, a világhírű Guinnesst kortyolják rá.