– Hogyan született meg a könyvírás ötlete, mi inspirált arra, hogy a Trilógiát megjelentesd?

Z.Z.T: A Mentősregényt már 1995-ben már megírtam a nyíregyházi Árnyék bűnügyi magazin részére. Ez egy havilap volt, mely hó végén – hó elején jelent meg. Akkoriban indult a Félárnyék is, mely hóközepén jelent meg ugyanazzal a stábbal. 1975-80-ban szakápolóként 5 évet mentőztem vidéken, majd 1995. februárban a regényre készülve egy hónapot kocsiztam az azóta már megszűnt Delej utcai esetállomáson, ezért érdekelt a téma.

A főszerkesztő visszaadta a kéziratot, s azt kérte, hogy a történeteket kéthetes rendszerességgel küldjem a két egymásba fonódó lapnak, s próbáljam meg mindig aktualizálni. A lapok 1998. március-áprilisban, a parlamenti választás előtt megszűntek, de a történetek addigra el is fogytak. A nyíregyházi kollégákkal 1992-től, az Árnyék indulásától volt kapcsolatom. Bűnügyi történeteket írtam nekik és ’93-94-ben a pécsi Pandúr havi, majd kétheti lapnak is. Állandó rendőrségi belépőm volt a BRFK-ra, minden délelőtt volt sajtótájékoztató és bírósági ülnökként is sok történetet hallottam, de ezeknél a sztori volt a lényeg, s nem a benne lévők személyazonossága.

2005. elején indult a ZETApress.hu hírportál, ahol napi sorozatot indítottam tavasszal a korábban megjelent mentős írásokból. Ezt nyáron egy bűnügyi sorozat követte, mindkettőben mintegy fél-félszáz írásom jelent meg több mint három hónap alatt. Közben a Formula–1 Magyar Nagydíj idején egyhetes sorozatot jelentettem meg a korábbi cikkeim aktualizálásával. 1993 és 2002 között gyalogos tűzoltó és gyalogos technikai mentő voltam a Hungaroringen, s erről is írtam 1994-ben a nyíregyházi Új Keletnek és 2001-ben a Volánbusz Hírlevélnek, így csak aktualizálni kellett azokat.

2010-ben Szarvas István kollégám megkért, hogy szerkesszem meg a Szarvasi beszélgetések című könyvét, melynek tervezőszerkesztője Zoltán fiam volt. 2013-ban az Újra kérdeztem – válaszoltak! című könyvére kaptunk felkérést, melyet szintén sikerrel teljesítettünk. Ezután döntöttük el a fiammal, hogyha másnak tudunk könyvet készíteni, csináljunk egyet nekem is. Így született meg június 27-ei születésnapomra a Mentősregény. Akkor még csak egy könyvre gondoltunk, ezért a Formula–1-es történetek is belekerültek.

Evés közben jön meg az étvágy, ezért augusztus 09-re, feleségem születésnapjára készült el a Tárgyalóteremben. Mivel még sok érdekes történetem maradt, megszületett a Trilógia ötlete, s a zárókötet Kékfénnyel vagy anélkül címmel 2014. november 28-re, Berci unokám születésnapjára készült el. Mindhárom kötet e-könyvként a ZETApress.hu portálon is olvasható a két korábban szerkesztett Szarvas-könyvvel együtt.

– Zoltán fiad nagy segítségedre volt a Trilógia tervezőszerkesztőjeként. A 2005-ben létrejött ZETApress.hu hírportál is közös alkotásotok?

Z.Z.T.: A ZETApress is közös alkotás!

– Három a magyar igazság meg egy a ráadás – tartja a népi bölcselet. Gondolkoztatok-e negyedik  köteten?

Z.Z.T.: 2015. elején megfordult a fejünkben, hiszen a Trilógiában megjelent 170 (55+51+64) írásnál jóval többet alkottam munkám során. A ’90-es években a NATO-ba készült az ország, az 1997. november 16-ai eredményes népszavazás és az 1999. március 12-ei csatlakozás előtt számos nemzetközi hadgyakorlat zajlott a Dunántúlon, melyekre a HM szállította az újságírókat. Magam is mindig elmentem, és tudósítottam a látottakról. Addigra már szakképzett fotós-videós voltam, fényképezőgéppel „akcióközelbe” kerülhettem, míg az írott sajtó a tribünön foglalhatott helyet. Filmes gépet használtam, a fekete-fehér Új Magyarországba és a jogutód Napi Magyarországba, valamint a nyíregyházi Új Keletbe tőlem is fekete-fehér papírképeket vártak.

Három cég versenyzett akkor, hogy tőlük vegyünk új vadászrepülőket a MíG-ek helyére. A svéd Gripen, a francia Mirage és az amerikai F16-F18 képviselői a Horn-kormány idején a Parlamentben lobbiztak. A Honvédelmi bizottság kéthetenkénti ülésein más-más gyártót hallgattak meg, erről is rendre beszámoltam. Légi bemutatókat is szerveztek Kecskeméten, melyre az újságírókat is levitték. Néhány szerencsés kollégám Svédországba is eljutott két-három napra, de erről az útról sajnos lemaradtam. Elmentem viszont egyénileg Taszárra, és interjút készíthettem az egyik vadászpilótával. 1993-ban a közeli Kercseligeten nyaraltam családommal, délelőtt odabuszoztam és előzetes bejelentkezés nélkül az Új Magyarország tudósítójaként beállítottam a reptérre. A parancsnok rögvest fogadott, az egyik beosztottja segítette munkámat és még ebédre is meghívott a tiszti étkezdébe.

A repülés mindig is érdekelt, a ’80-as években hőlégballonoztam és vitorlázó repültem, és később ezekről is írtam a nyomtatott sajtóban, majd 2005 után ezeket is felraktam a ZETApress.hu-ra. Ezek a cikkek már nem sorozatként jelentek meg a portálon, hanem valamely napi hírhez kapcsolva, aktualizálva. A ráadáskötetbe ezek is bekerülhettek volna, de családi okokból mégse készítettük el. 2015 elején Zoltán fiam komoly mérnöki feladatott kapott jelenlegi munkahelyén, s neki akkor az lett a fontosabb. Akkoriban ismerkedett meg mostani feleségével, így a kevés szabadidejét inkább vele töltötte. Rövidesen megesküdtek, összeköltöztek és kislányuk született, így már csak hétvégeken találkoztunk, és ebbe az újabb könyvtervezés nem fért bele. Akkoriban kaptunk felkérést Szarvas Istvántól egy bibliográfia és egy újabb interjúkötet elkészítésére is, de a fenti okokból ezt sem vállalhattuk el. Azóta is haragszik ránk emiatt.

Mi lesz a 4. kötettel? Soha se mond, hogy soha, ezért én sem mondom, talán még lesz belőle valami! Ebbe új anyagok kerülnek majd a repülés és a honvédség világából. Gondolkodtunk azon is, hogy a trilógiát átszerkesztve és a 4. kötet anyagával bővítve nagyobb oldalméretben egy könyvben készítjük el Múltszázadi történetek címmel, hiszen a történetek zömében 2000 előttiek. Ezen még agyalok. Második unokán december 2-án, a harmadik meg február 13-án született, így vannak még dátumok a ráadáskötet és a gyűjtőkötet megjelenítéséhez.

Szerző: Koroknay Klára