Király Tamás (1952–2013) kiállítása egy olyan művész első nagyszabású retrospektív bemutatója Magyarországon, akinek tevékenysége ellenáll a hagyományos műfaji, illetve irányzatok szerinti besorolásnak. Mindenekelőtt persze az öltözködéshez, a divathoz kapcsolódnak a munkái, de Király felfogásában az öltözködés határterület: a divat, a film, a színház, a performansz és a képzőművészet találkozási pontja. Ruhái egyszerre jelmezek, mobil szobrok, futurisztikus transzformációk, a saját korát megelőző művész jövőbe látó kreációi.
A kiállítás átfogó képet kíván adni Király Tamás több mint három évtizedes pályafutásáról, mely az 1980-as évek elején indult Budapesten, ahol a művész rövid idő alatt az underground színtér emblematikus alakjává vált. Nemcsak utcai „divatbemutatóival”, performatív sétáival, hanem New Art Stúdió nevű butikjával is, ahol ruhákat árult az érdeklődők számára. A 80-as években bemutatóinak elsősorban a Petőfi Csarnok szolgált helyszínéül. Itt rendezhette meg az emblematikussá vált Baby’s Dream, Boy’s Dream, Animal’s Dream, illetve Király címet viselő show-kat.
Ennek a korszaknak a csúcspontját az 1988-as Dressater elnevezésű berlini divatbemutató jelentette, ahol egyetlen kelet-európaiként olyan tervezők társaságában állított ki, mint Claudia Skoda vagy Vivienne Westwood. Király még ebben az avantgárd közegben is egyedit alkotott. Olyan ruhákat vonultatott fel, amelyek koncepcionális és vizuális radikalizmusa még ebből a formabontó közegből is kiemelte. 1989 után is folytatta az „összművészeti” divatbemutatókat, melyeknek a 2000-es években többször a Sziget Fesztivál adta a helyszínt, ahol a korábbiakhoz képest sokkal szélesebb közönség ismerhette meg az alkotásait, illetve az öltözködéssel kapcsolatos gondolatait.
Királyt mindig is az átalakulás és a folyamatok érdekelték. Alkotásaihoz a legolcsóbb anyagokat használta fel; a ruhákat, illetve ezek elemeit is gyakran újrahasznosította. Nem az örökkévalóság izgatta, hanem az adott pillanatra és helyzetre kereste a legmegfelelőbb, a ruhák segítségével megfogalmazható választ.
A legfontosabb szempont a bemutatókon keltett hatás volt számára, nem az, hogy az utókornak megőrizze munkáit. Kreációit többnyire efemer módon állította össze, és a munkái dokumentálását sem tekintette elsődlegesnek. A kiállításnak ezért ennek az izgalmas életműnek a bemutatásánál arra az anyagra kell támaszkodnia, ami fennmaradt, hogy felidézze azt a vizuális atmoszférát, amely Király divatbemutatóira oly jellemző volt. Azt a sokszínű és határterületeken mozgó tevékenységet, amely a magyar – és bátran mondhatjuk, a nemzetközi – képzőművészetben egyedivé és mind máig aktuálissá teszi munkásságát.
