Az északír fővárosról az elmúlt évtizedig csak a híradásokból hallhattunk. A bombamerényletek és zavargások miatt turista alig látogatta. Ma Belfast egészen más arcát mutatja.

Lakóinak többsége büszkén vallja magát a királynő alattvalójának. Még a benzinkút is angol zászlókkal díszített – nehogy bárkinek is kétsége legyen a tulajdonos hovatartozását illetően. Persze az ír jelképek is megtalálhatóak házak falára festve, cégtáblákon vagy a pólók feliratán – csak épp a város egy másik negyedében.  Konfliktus egy évtizede, az 1998-as békemegállapodás óta szinte nincs, azóta a város soha nem látott fejlődésnek indult. A zavargások nyomai - melyek harminc éven át nyomták rá bélyegüket egész É-Írországra - eltűntek a belvárosból. Trendi bárok, nyüzsgő kávéházak, elegáns bevásárlónegyedek vették át a katonai dzsipek és a szögesdrót- akadályok helyét. A város kettéosztottsága azonban megmaradt. A város Ny-i részét épp keresztben szeli ketté az az ironikusan békevonalnak nevezett, 23 részből álló fal, amely kettéválasztja a katolikus és protestáns negyedet. Ez a kőből és acélból álló kerítés annyiban különbözik az egykori berlini faltól, hogy ezt a lakosok önszántukból, a saját védelmükre húzták fel, és átjárható. A kapukat mégsem használják – nem szokás átmenni az „ellenséges” területre. Az egyes negyedeket majdnem tisztán vagy britek, vagy írek lakják.  Erről a főutak politikai falfestményei is tanúskodnak (lásd képünket). Az idegen onnan tudhatja, épp melyik tábor lakhelyén jár, hogy a királynőhöz való hűségről szólnak-e a műalkotások, avagy kelta keresztek díszítik-e a festményt. Egy turistának kevésbé, de a helyiek számára teljesen világos, hogy egy belfasti hová tartozik. Másképp öltöznek, másképp viselkednek, más szórakozóhelyekre járnak, és más sportágat kedvelnek az írek és az angolok. De van egy hely, ahol mindegy, honnan jöttél és ki vagy. Ez a kocsma. A legszebb és a legkedveltebb közülük a híres Korona Likőr Szalon, melyet még Viktória királynő idejében, 1849-ben nyitottak meg. Nemcsak a külső és belső csempék, a díszesen faragott teakfa boxok, de a gázlámpa (!) világítás is eredeti. A Koronában hétvégén egy tűt sem lehet leejteni, a vendégek csaknem fele nő. A szomszéd pubban viszont irodalmi sarkot is berendeztek: a könyvtár felirat alatt ugyancsak nők sörözgetnek.

Tippek, információk. Belfastot 1611-ben alapították, 1920 óta Észak-Írország fővárosa. Lakóinak száma 290 000. Megközelítés: a legolcsóbb fapados repülővel (Ryanair) Dublinig: oda-vissza 22 000 Ft-tól illetékkel együtt, majd onnan busszal Belfastig, oda-vissza 20 ₤. Pénznem: angol font. Árszínvonal: magas. Szállás: bed&breakfast, guesthouse: 25 ₤-tól/fő. Étkezés:  szendvics 2-4, főétel 8-10, sör 2-3 ₤/pint. Közlekedés: kiváló a metró- és buszhálózat: vonaljegy 1,20-2 ₤, napijegy 2,70-3,50 ₤. Egyedülálló az iránytaxi rendszer: a belvárosból 9 irányba indulnak taxik, melyekbe bárhol ki-be lehet szállni útközben. Egyszerre 4-5 utast szállítanak 1-1 fontért. A városnéző buszokra 12 ₤ a jegy, ez 24 óráig érvényes.