Émile Ajar minden könyve letehetetlen. Ő az egyetlen író, aki két néven is megkapta a francia irodalom legrangosabb elismerését, a Goncourt-díjat. Ő volt ugyanis Romain Gary is. De valószínű, hogy ez sem az eredeti neve, hiszen litván zsidóként született, majd élt a hajdani Oroszországban, illetve Szovjetunióban, no meg egy kicsit amai Lengyelországban, hogy aztán Franciaországban telepedjen le. Jogot végzett, majd repülőtiszt lett, író és filmrendező.

A Park Kiadó által gondozott könyv sikerében nagy érdemei vannak a fordítónak, Bognár Róbertnek is, aki tökéletesen vissza tudta adni a kicsit régimódi, külvárosi szlenggel azt a kört, amelyből Jean, az infantilisnek és eleinte enyhén hibbantnak tűnő, jó lelkű, 25 éves taxisofőr származhat. Jean szinte észrevétlenül beépül egy tehetős idősebb férfi környezetébe. Ettől kezdve meghatározzák egymás életét. A párizsi illetőségű, nyolcvanöt éves Salomon Rubinstein, visszavonult nadrágkirály, aki a konfekcióiparban szerzett vagyonából ajándékküldő és lelkisegély-szolgálatot finanszíroz, sőt álmatlan éjszakáin odaül a telefonhoz, enyhíteni halálfélelmét, illetve tagadni annak elkerülhetetlenségét.

A fiatalember belebonyolódik egy nála 35 évvel idősebb volt sanzonénekesnő életébe és ágyába. A hölgybe Salomon, a pedánsan elegáns nadrágkirály, aki négy évig a Champs Élysées alatt bujkált egy pincében, valaha nagyon szerelmes volt. Ma is támogatja anyagilag, és akihez éppen ő küldi el Jeannot „nyuszit”, hatalmas rózsacsokrokkal és gyümölcskosarakkal felszerelve.

Szánalomból szerelmeskedik a hölggyel Jean? Nem inkább humanizmusból, szeretetből, amiben a fiú nagyon gazdag. Közben lexikonokat böngész állandóan és szerelmes Aline-be, a könyvtáros lányba. Talán nem árulok el nagy titkot, elvégre nem krimiről van szó (bár néhol igen izgalmas) hogy a végén kettős happy end lesz, de ez mit sem von le a zseniális író érdemeiből.

 Elek Lenke